A „Tiszta szavak ereje 2014” – saját kötet és pénz-fődíjas versíró pályázat zsűrijének összetétele és helyezett versei a következők:

Beri Róbert – költő, az Éden Művészeti Hálózat vezetője, a Comitatus folyóirat főszerkesztő-helyettese

//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=32133735&nid=5914748

Csák Gyöngyi – költő, író, a Magyar Írószövetség tagja

http://www.muveszetek.hu/csakgyongyi/

Gyimesi László – költő, irodalmár, a Magyar Írószövetség tagja

http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyimesi_L%C3%A1szl%C3%B3_Lajos

Lajtai Gábor – költő, a Napsziget Irodalmi Folyóirat szerkesztője

http://www.muveszetek.hu/lajtai/

Payer Imre – József Attila-díjas költő, esszéista, irodalomtudós

http://hu.wikipedia.org/wiki/Payer_Imre_%28k%C3%B6lt%C5%91%29

Petz György – költő, író, Szépírók Társasága egyesület

//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=34377846&nid=6161473

Zalán Tibor – költő, író, dramaturg

http://www.zalan.deltabroker.at/ikreator/zal/cms_pub/home

Első helyezett:
 

Fövényi Sándor

Kiskabátban
 

Ezerkilencszázhatvannyolc
december huszonnegyedikén,
hátratolva a széket
felállt és lopva szétnézett apám.
(láttam rajta, mindent megértett)
Majd poharát a falhoz vágta,
(szerteszóródott szilánkja)
úgy ahogy volt kiskabátban,
mintha csupán a boltba menne,
csendben kiosont a kertbe
és megmosakodott a hóban.
(talán zavarta az élet szennye) 
Aztán, hurkot lógatott az almafaágra,
s a szürke köd vásznára lépve,
nekivágott a messzeségnek.
Most itt állok kiskabátban,
a szeptemberi égbolt alatt,
és várom, hogy a fa megsúgja:
merre jár apám -

Második helyezett:

Hommer Tibor

Karácsony tanyán
 

Itt már nincsenek tétek. Sem cink, csak zsír a kártyán.

Fűtött konyhában testszagú árnyak,

s ráncos szemhéjak a száraz kötőhártyán.

Itt már nincsenek szavak. Homlokig ér a szemöldökfa.

Tarkóra hajlik a mennyezet, roskad a kártyásokra,

de kivár még: tököt a tromfra?

Mi csodát meg nem él még ez az odú: indultak innen vetni,

vagy frontra, ha éppen parasztot áldozott a háború,

de – a néma forradalomban – tetemet is mostak itt a rongyos ágyon.

Itt már nincs emberi hang. A lapok csattannak csak

az asztalon és venyige sír a kályhalángban.

Az esti harang ugyan ideér, de a dobhártyákon meg sem rezdül:

mert itt a filkó a Krisztus, s az adu az Örömhír;

hogy a Szent Nő fiat szül – nem érdem a pogány kápolnában.

Itt már nincsenek szavak. Sem cink, csak zsír a kártyán.

Oltáruk a durva deszkaasztal, ráhajolnak ők, az enyészet néma papjai.

Mindent megbeszéltek már, amit meg akartak.

Harmadik helyezett:

Áfra Piroska

Péntek megint...

Nyár.

Aszfaltba olvadt test.

Elképzelem...

Villanyoszlop,

forró macskakő,

a betonház poros

ablaka mögött magány.

A hamburgeres előtt,

a barnító melegben

dagadt, vigyorgó fejek.

Papírgalacsint rugdosó

lábak...

Közlegő agyhalál,

szárnyaszegett álmok.

Rongyos kéregetők,

elmaradt ünnep.

Koszos váróterem.

Széken hagyott

reklámtáska.

Félbe szakadt gondolatok

kavarognak a légben.

Széttépett fotók

zsinóron lógnak.

Gyermeket cipelő anyák:

Agapé.

Hallgatag kisfiú az ölben.

Sorsok.

Bedőlt falakon kúszó

gyilkos indák.

Jégvirágot bújtató tekintetek.

Szálkás, festetlen padon

hagyott szerelem.

Ma még nem láttalak.

Hátba lő a közöny,

véres töltényem

ruhám alatt rejtegetem.

Jól vagyok.

Tolakodó,taposó

emberek lökdösnek.

Megjött a busz,felszállok.

Fileo!

Negyedik helyezett:

Péter Éva Erika

[csak ínszakadásig]
 

csak ínszakadásig kényszer
se part se víz
még mozdulatlanság sincs
ahová behívsz

csak csattanás van
csillagok: viharrá rendeződve
rémálmaid rólam
nincs ki lefürössze

lehull a hold
kesernyés vackor
bárka az arcom
kievezek magamból

Ötödik helyezett:

Dudás Éva

Egy vasárnapi misére

Testem börtönébe be vagyok zárva,

Pompeji megkövült könnycseppek arcomon,

Agyam ezernyi villanó gondolat tárháza,

Barázda - gond-folyó medre - homlokomon.

Szám körül lassan tűnik a pajkos mosoly,

Már, mint citera, szól kezem remegése,

Szemem előtt pereg egy film, túl komoly,

Halk orgonaszó hív be egy misére.

Testem börtönéből majd kiszabadulok,

Szívem - rozsdás óramű - nem sok jót ígér,

Megnyugszom: ha egyszer végleg elindulok,

A szent orgonaszó oda is elkísér.

Különdíj:

Dalmai Rebeka Rozália /16 éves/

Nyugodt haraggal

Verset írt volna a büfés zacskóra,
de a tinta elfolyt a zsíros lapon,
keserű könnye elmosott mindent,
mikor már nem félt semmitől túl a falon.
Kezébe vette a vékony, lopott tollat
és olcsó, kopott szavakkal
leírt mindent a büfés zacskóra
szívében nyugodt haraggal.
Ha tehette volna, cigarettát gyújt
és nézi a földre hullt hamut,
nyugodt testéből kiszaladt a lelke
és nem csukott be maga után semmilyen kaput.
Újra kezdett volna mindent.
Átfirkálva a zsíros foltot,
ehelyett némán ült a padban
és mindent magába fojtott.